Logikus felvetés, hogy az aranyér az alsó végtagi vénás tágulatokhoz hasonlít. Egyszerű lenne azt mondani, hogy az ember felegyenesedésével együtt járó következmények, ám ez nem teljesen igaz. A természeti népeknél a visszeresség és az aranyeresség szinte egyáltalán nem fordul elő. Ráadásul, a civilizált társadalmakban, az aranyeresség a jobb szociális körülmények között élőknél gyakoribb. Az aranyeresség kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert. Éveken át tartotta magát, az aranyér kialakulására utaló, elavult, a “végbél visszeressége” teória. Ma már bizonyítottan két teljesen különböző elváltozás.

Az aranyérrel kapcsolatban több fogalmat is tisztázni kell. Az aranyér önmagában nem kóros, hanem fontos alkotóeleme a végbél záró rendszerének. Az izmok mellett ezek az apró párnácskák biztosítják a légmentes, és folyékony anyagokkal szemben is szivárgásmentes zárást.

Mikroszkópos vizsgálatok megmutatták, hogy az aranyér megvastagodott nyálkahártyával rendelkezik, ezen kívül kötőszöveti rostokból, tág, gyakran simaizomzat nélküli vénákból és az ezeken átfutó, a belső záró izomzathoz horgonyzó simaizomrostokból állnak.

A jelenlegi teória szerint az aranyerességet inkább ennek a horgonyzó rendszernek az előrecsúszásából eredő elváltozások okozzák.

A másik fontos tisztázandó elnevezés a belső- és a külső aranyér fogalma. A záró izomzat felett helyezkedik el a belső vénás fonat, és alatta ehhez hasonlóan egy külső fonat. Az aranyerességnek nevezett elváltozás általában a belső aranyér, amely a záró izomzat fölött helyezkedik el. Az itt található vénás fonat és az apró verőerek között alakulnak ki kóros összeköttetések. Ezeket már nem a végbélnyílás külső részét borító anoderma fedi, hanem nyálkahártya. A kívül található anoderma az ajak módosult laphámjához hasonló. Érzékeny receptorokat tartalmaz, amelyek tapintásra, hőre érzékenyek, erős fájdalmat közvetítenek. Ezzel szemben a belül elhelyezkedő nyálkahártyában ilyen, mechanikus ingerekre erős fájdalmat közvetítő receptorok nincsenek, inkább feszülést közvetítenek, amelynek a székelés folyamatában van szerepe.

Ebből adódik, hogy a belső aranyér legjellemzőbb tünete a fájdalom nélküli vérzés. Minden más tünet inkább a záró funkció hiányának, az anoderma irritációjának tudható be. A vérzés általában nem is a vénákból, hanem a verőerek végágaiból ered, ezt jelzi az aranyérből jövő friss, piros vér színe és pH-ja is. Ezzel szemben a külső aranyér általában nem egy krónikus folyamat, hanem a külső vénás fonat trombózisából fakad. A trombózis során fellépő feszülés további gyulladásos folyamatokat, ödémát indukál, amely miatt a folyamat önmagát gerjeszti és az anodermában lévő receptorok a nagy feszülésre éles, erős fájdalomingert váltanak ki.

Ilyen esetekben a fájdalom mellett csak akkor van vérzés, ha a feszülő hám már elhal, vagy a trombotizált külső aranyér mellett más elváltozás is van. Ritkán, előrehaladott belső aranyeresség során előfordul, hogy a belső érköteg szinte összefolyik a külső hálózattal, de az állapot már inkább a végbél előreesésével magyarázható folyamat.